A párkapcsolat Sue Johnson párterapeuta metaforájával élve egy tánc, melynek lépéseit, ritmusát és zenéjét a felek egymáshoz való viszonyulása és az egymás viselkedésére adott válaszok adják.
Az egymásra adott válaszok abból a viszonyulásból fakadnak, melyet a felek kötődési stílusa határoz meg. Ez nem egy légből kapott, ad-hoc hozzáállás a másik személyéhez. Sokkal inkább egy berögzült mintázat, mely életünk legtörékenyebb szakaszában, első éveiben vésődik belénk a szüleinkkel (gondozóinkkal) való kapcsolatunk alapján.
Töltsd ki a kötődési stílus tesztet, mielőtt tovább olvasnál!
A kisbabaként a szüleink mosolygó arca a létjogosultság érzését adja nekünk. Az egymás viselkedésére adott ismétlődő, mindig visszatérő reakciók alakítják ki köztünk a köteléket. Ezek a tapasztalatok meghatározók az önértékelésünket és a világhoz/másokhoz való viszonyunkat tekintve.
„Kötődési személy” abból válik, aki mindig ott van, amikor a babaként valamiféle szükségletünk van (félünk, rosszul érezzük magunkat, éhesek vagyunk, fázunk), és kielégíti azt. Így alakul ki a biztonságérzet és a kiszámíthatóság. Ekkor tudunk jól fejlődni - amíg nem érezzük magunkat biztonságban fizikailag, addig babaként a testünk fiziológiai stresszállapotban, vagyis túlélő üzemmódban van.
Mikor (babaként) megkapjuk, amire szükségünk van, a biztonság érzetét, a szüleink örömét, mikor velünk foglalkoznak – melyet leginkább a nonverbális kommunikációból szűrünk le –, a játékos, boldog interakciót, akkor alakul ki a biztonságos kötődés. Ilyenkor az agyunk prefrontális kérgében új kapcsolódások jönnek létre. Az agynak ez a része felelős azért, hogy később hogyan működik a személyiségünkben az impulzusok feldolgozása, a kognitív és érzelmi funkciók szabályozása, a döntéshozatal és milyen lesz a szociális viselkedésünk.
A gyermekkorban megélt biztonságos kötődés eredménye felnőtt korban
- érzelemkezelés és önszabályozás
- intimitáskészség és -igény
- rugalmasság
- önfeledt játékra való képesség
- jó teljesítmény
- jó szociális készségek
- intellektus megfelelő használata
- jó beszédkészség
- jó problémamegoldás / fantázia / kreativitás
- megfelelő önértékelés, pozitív énkép (oké vagyok)
- életre szóló erőforrás
A gyermekkorban megélt bizonytalan kötődés eredménye felnőtt korban
- negatív énkép, alacsony önértékelés
- „a világ veszélyes és kiszámíthatatlan/gonosz hely”
- életre szóló árnyék lehet
- háromféle modalitás a szülői viselkedésre adott reakció alapján:
elkerülő, szorongó, vagy szorongó-elkerülő.
Az elkerülő kötődés akkor alakul ki, mikor a szülő elutasító - pl. depressziós -és nem képes megadni a gyermekének, amire szüksége van, vagy elbagatellizálja, esetleg meg is tagadja tőle. Már babakorban megtanulják a gyerekek, hogy nem bízhatnak a szülői jelenlétben, és visszahúzódnak, ez a folyamat lezárul már két éves kor előtt. Az ilyen gyerekek csak magukban bíznak, kialakítják a saját fantáziavilágukat, és minimálisra csökkentik a kontaktust. Ugyanez a mintázat bukkan fel később a párkapcsolataikban is.
Szorongó kötődés a túlféltő szülői viselkedés következtében alakul ki, mikor a szülők maguk szoronganak attól, hogy nem tudják kielégíteni a gyerekük szükségleteit, vagy nem tudják őt megvédeni. Gyakoriak a „Ne!” kezdetű mondatok, melyek azt üzenik, hogy a veszélyben vagy, ne bízz saját magadban, s így a gyerek a szülőbe kapaszkodik.
Valójában egyik fél sem bízik magában, mindkettő szorong, rosszul, vagy sehogy sem kezeli az érzelmeket, feldolgozatlanok maradnak a kudarcélmények, nem alakul ki a megfelelő problémamegoldási készség, gyenge marad a fantázia és a kreativitás, alacsony az önfeledt játékra való fogékonyság.
A szorongó-elkerülő kötődés az utóbbi kettő kombója, mikor hol a bagatellizálás, hol a túlreagálás dominál, következetlenül és kiszámíthatatlanul. Így a gyerek számára a szülő egyszerre forrása a biztonságnak és a félelemnek is, és a gyermek maga is ingadozik: hol csak magára számít, hol teljesen a szülőre hagyatkozik. Ez a legdestruktívabb kötődési minta, esetében szinte borítékolhatók a későbbi lelki problémák és párkapcsolati hajótörések.
Visszagondolva a gyermekkorodra a fentiek tükrében, és kitöltve a tesztet, felismertél valamilyen mintázatot? Ha igen, mihez kezdesz vele?