Mióta az eszemet tudom, azt próbálom megfejteni, mit jelent embernek lenni. Mi mozgat minket? Mi a célunk? Miért tesszük, amit teszünk? Miért élünk úgy, ahogy élünk? Élhetnénk másképp is? Ha igen, hogyan? Mi kell ahhoz, hogy kiteljesedhessünk?     

Két irányból közelítettem: kerestem a válaszokat kívül, az ősi bölcsességet és a modern tudományt hívva segítségül; a kérdéseket magamra vonatkoztatva pedig bevilágítottam a lelkem legeldugottabb zugaiba, hogy megfejtsem önmagamat. Belső utazásom során csipkés hegygerincekre másztam fel, nyirkos, félelmetes barlangok mélyére ereszkedtem, átküzdöttem magam áthatolhatatlannak tűnő szúrós bozótokon, lápvidéken, sivatagokon.

Aztán egy homokos tengerparton egy hatalmas kastélyra bukkantam, s tovább folytattam a felfedezést. A palota egy része felújításra szorult, egy másik része félkész volt, de a teraszokról és a tornyokból csodás a kilátás. A renoválás, lomtalanítás, pókhálózás, nagytakarítás véget nem érőnek és igencsak embert próbálónak tűnik néha. De egyre több az előbukkanó ékszer, csillogó kristály, a megtisztított ezüst, a fénylő tükrök, megannyi rejtett kincs.

Mára megtaláltam, amit kerestem, s útközben önmagam mesterévé váltam. Most szeretnék segíteni neked is, hogy megleld a válaszaidat, a saját kastélyodat, a saját kincseidet, s közben újrateremtsd magad.