top of page
Image by Jeremy Bishop

Bert Hellinger-féle családállítás

Megoldhatatlannak tűnő családi konfliktusokkal küzdesz?

 

Elakadtál az életed valamely területén?

 

Szeretnél javítani a párkapcsolatodon?

 

Véget vetnél egy megnyomorító családi minta ördögi körének?

A családállításról

Bert Hellinger német pszichoterapeuta csodálatos ajándéka az emberiségnek a lelkünkben és családunkban uralkodó törvényszerűségek – a Szeretet Rendjeinek – felismerése, valamint a családfelállítás erre alapuló gyakorlatának kidolgozása.

Az a pszicho-spirituális dimenzió, amelyet Hellinger nemes egyszerűséggel Térnek nevez, elsősorban az életünkben gondokként megélt jelenségek, nehézségek transzgenerációs, családrendszerben megbúvó okainak feltárására és ezen viszonyok rendezésére szolgál, az ő szavaival élve, hogy „helyreállítsuk az élet és a szeretet áramlását”.

A felállítást, mint eszközt szinte bármilyen személyes élethelyzet, egészségügyi vagy kapcsolati gondok, elakadás, döntés esetén segítségül hívhatjuk.

A csoportos munka lehetővé teszi, hogy kívülről tekintsünk rá a helyzetünkre. Számos esetben megdöbbentő különbség van aközött, amit hittünk, hogy történik, s amiről valójában szó van, és olyan felismerésekkel gazdagodhatunk, amelyek sok tekintetben megváltoztatják a hozzáállásunkat.

Arról nem is beszélve, hogy miután felismertük, milyen dinamika húzódik problémánk, elakadásunk, egészségügyi vagy érzelmi nehézségünk mögött, gyógyító mondatok, gesztusok, mozdulatok segítségével a Hellinger által felismert lélektörvények szerint újrateremthetjük a rendet. Ez gyógyítóan hat nemcsak ránk, hanem a családrendszer egészére és mindenkire, aki oda tartozik.

A Tér, amiben ilyenkor dolgozunk, tulajdonképpen nem más, mint a Rupert Sheldrake által morfogenetikus mezőnek nevezett dimenzió, ami a kollektív tudattalant, minden valaha élt ember összes tapasztalatát is magában foglalja. Mivel minden energia, nemcsak élő vagy holt személyek jeleníthetők meg benne, hanem helyek, fogalmak, érzések, testrészek, lehetőségek, archetípusok, bolygók, tulajdonképpen bármi: Élet, Halál, Sors, Háború.

A Tér a résztvevők lelkéből árad ki, és mivel mindenki magával hordozza a felmenői energiáját is, ezek hozzáférhetővé válnak. Az állítás során nehézségünk szereplőinek a jelenlévők közül képviselőket választunk, akik azt a feladatot kapják, hogy vegyék magukra egy bizonyos személy (hely, tünet, bármi egyéb) energiáját. Ez akkor is működik – sőt, még sokkal tisztábban is – mikor a képviselő nem tudja, kit vagy mit képvisel. Ekkor történik a „varázslat”: a képviselők fizikai érzeteikben és érzelmeikben átélik azt, amit az általuk képviselt személy vagy dolog, feltárva a közöttük lévő viszonyokat is.

Nem hétköznapi élmény, semmihez sem hasonlít, amit a hétköznapjainkból ismerünk, mégis, azok a résztvevők, akik körben ülnek, és „tartják a teret”, érzik, hogy ami történik, valóságos.

Sokan idegenkednek attól, hogy mások előtt feltárják a nehézségeket, amivel küzdenek, ami természetes. Szégyelljük, hogy nem vagyunk tökéletesek, hogy küszködünk. Pedig a fájdalom tapasztalata az, ami valóban összeköt minden egyes embert a földön, ennek felismerése mély sorsközösség-élményhez vezet. A fedett állításokkal pedig – mikor csak az állítást kérő és az állító tudják, miről van szó, a képviselők nem ismerik a problémát és nem tudják, mit képviselnek – áthidalható ez az aggodalom.

Mások attól tartanak, amit megtudhatnak: hogy ami feltárul, az esetleg túl fájdalmas lehet. Nos, a sírás és az érzelmi katarzis tényleg gyakori velejárója az állításoknak. Ezzel kapcsolatban azonban el kell mondanunk néhány dolgot.

Az egyik, hogy a képviselő végzi az érzelmi munka oroszlánrészét, ami neki sokkal könnyebb, mint önmagunknak megbirkózni vele.

A másik, hogy sokkal erősebbek vagyunk, mint azt hinnénk magunkról, és minden lélek képes a gyógyulásra.

Ennek első lépése azonban átélni az érzéseinket, bármilyen ijesztő is ez a gondolat. A legtöbb gondunk ugyanis abból ered, hogy életünk egy pontján elfojtottuk vagy megtagadtuk őket, vagy a felmenőink tették ezt, amire mindig nagyon nyomós okunk van. Mikor hagyjuk, hogy a szökőár átcsapjon rajtunk, néhány percre eltűnhetünk alatta, de aztán az ár levonul, és újra a felszínre bukkanunk.

 

Az állítások közege az a stabil, megtartó buborék, ahol elengedhetjük magunkat és megkapjuk a mentőövet, amire szükségünk van ahhoz, hogy biztonsággal érzéseink ijesztő mélységeibe ereszkedhessünk.

Jelenleg nincs semmi foglalható. Gyere vissza később.
Kérdésed van?

Vedd fel velem a kapcsolatot, vagy kérj visszahívást!

bottom of page