top of page
The last night of a two week stay on the North Shore of Oahu, Hawaii._edited.jpg

EFT, trauma és az agy

Itt sok értékes információt találsz arról, mi történik a szervezetünkben és az agyunkban, mikor stresszelünk,  mikor trauma ér minket, hogy mi a különbség a kettő között, és hogy hogyan lehet a segítségedre az EFT traumatikus élményeid feldolgozásában és a beléd égett korlátozó hiedelmeid kioltásában.

brown wooden round ornament in close up
Top of the head.png

MI AZ EFT?

Az EFT (Érzelmi Felszabadulás Technikák), más néven kopogtatás, vagy tapping egy egyszerű módszer, amely az akupresszúrát a kognitív és az expozíciós terápia elemeivel ötvözi.

Az előbbi a viselkedésünket is alakító gondolatainkon át arra irányul, hogyan látjuk a világot, míg az utóbbi a traumatikus életeseményekre való emlékezés terápiás jelentőségére összpontosít.

Az akupunktúra elmélete azt tanítja, hogy az energia a testünkben meridiánoknak nevezett pályákon keresztül áramlik. A fizikai betegségeket és az érzelmi szenvedést ennek az áramlásnak az elzáródása vagy megszakadása okozhatja, és az akupunktúra vagy akupresszúra alkalmazható az ilyen elzáródások megszüntetésére.

A klinikai EFT egy empirikusan validált módszer, ami azt jelenti, hogy szabványosított, egységes eljárást alkalmaz. Kutatások megállapították, hogy rendkívül hatékony a traumák, érzelmi zavarok, mentális problémák, például fóbiák, depresszió, szorongás és poszttraumás stressz szindróma feloldásában.

Az EFT tapping általános előnyei a klinikai kezeléssel szemben:

1) A poszttraumás stressz-szindróma felszámolásához szükséges ülések korlátozott száma;

2) a hatásának mélysége, széleskörűsége és hosszú élettartama;

3) nincsenek mellékhatásai;

4) a módszer alapszintű alkalmazásához szükséges csekély mértékű képzés;

5) hatékonysága csoportos formában történő alkalmazás esetén;

6) egyidejűleg hat a pszichológiai és fiziológiai tünetek széles körére, és

7) tökéletesen alkalmas arra, hogy nem hagyományos közegben végezzék, például online és telefonos üléseken.

Amikor új dolgokat tanulunk, új idegi kapcsolatok alakulnak ki az agyunkban, de transzformációs változás csak akkor következhet be, ha ezzel egyidejűleg ez a folyamat a régi tanulást is feloldja.

Az érzelmi gyógyulás szempontjából ez azt jelenti, hogy a tünetek megszűnése gyorsan és teljesen, visszaesés nélkül történik, és a tünetmentesség megőrzése erőfeszítésmentes.

A STRESSZVÁLASZ

Folyamatosan elképesztő mennyiségű érzékszervi adat áramlik be a szemünkön, fülünkön, orrunkon és bőrünkön keresztül az amigdalába, az agyunk azon részébe, amelynek feladata eldönteni, hogy mi jelent veszélyt és mi jóindulatú.

Az amigdala a kapuőr, és aktiválja a harcolj vagy menekülj parancsot, ha fenyegetést észlel.

Képzeld el, hogy a dzsungelben sétálva egy tigrissel találkozol, tehát a veszély valós. Mi történik?
Az automatikus idegrendszered aktiválódik, hogy készenlétben tartson, mozgósítva a kihívást jelentő helyzet kezeléséhez szükséges energiát és erőforrásokat.
Adrenalin és kortizol pumpálódik a vérkeringésedbe és az izmaidba, különösen a karjaidba és a lábaidba áramlik, hogy akcióba léphess. A vérnyomásod a glükózszinteddel együtt megemelkedik. A pupillád kitágul, a légzésszámod megugrik, a fájdalomérzeted csökken, és a racionális elméd a háttérbe szorul.

Testünk nem tud különbséget tenni egy stresszes gondolat és egy stresszes esemény között. A stresszes gondolatok, elképzelt problémák és jövőbeli események harc-menekülés válaszreakcióba küldik a szervezetünket; így a stressz fent említett összes neurofiziológiai jellemzőjét előidézzük a szervezetünkben, miközben nincs objektív okunk arra, hogy fokozott készültségben legyünk.
 

A stresszreakció rövid távú túlélési stratégiaként fejlődött ki. A sok kortizol és adrenalin korrodáló hatású, és a karjainkba és lábainkba áramló vérnek valahonnan jönnie kell – ez a valahonnan az emésztő-, szaporodási és immunrendszerünk, valamint az agyunk homloklebenye.

Egy vágás gyógyulása az ujjadon nem élvez elsőbbséget, ha épp egy ragadozó készül darabokra tépni. A reggeli megemésztése is várhat, ha éppen tigrisfalatkává készülsz válni. És biztosan nem kell filozófiai kérdéseken töprengened, amikor az életednek vége, ha nem mászol fel most azonnal arra a fára! 

A stresszben lévő agy megerősíti a stresszel kapcsolatos jelek továbbítására szolgáló idegpályákat a memóriáért, a tanulásért és a minőségi végrehajtó döntések meghozataláért felelős agyi régiók rovására. 
Ez az egyik oka, hogy a poszttraumás stressz-szindróma tünetei idővel gyakran súlyosbodnak, mivel a neuroplaszticitás felépíti a stressz áramköreit.

 

Az agytörzs, az agynak az a része, amely a biztonságunkért felel, mintegy hárommilliárd éves gyakorlattal rendelkezik a túlélési funkcióink csiszolásában, míg racionalitásunk fészke, agyunk prefrontális kéregállománya az evolúció közelmúltbeli újítása. Jelenlegi formájában "csak" százezer éves.
A limbikus rendszer közvetít közöttük.

 

Azoknak a beszélgetésre alapuló terápiáknak, amelyek csak az agynak a kognitív funkciókért felelős részeit szólítják meg, lehet némi hatásuk a traumák feloldásában, de a limbikus rendszert bevonó szomatikus, vagyis testre alapuló terápiák gyorsan és tartósan semmissé tehetik a félelemreakciót, mivel az agy azon részeihez szólnak, amelyek az érintésre és más érzékszervi ingerekre reagálnak.

Az akupunktúrás pontokon történő kopogtatás megnyugtatja a testet. Olyan biztonsági jelet küld az érzelmi agynak, amely ellensúlyozza a stresszes vagy traumatikus emlékből származó stresszjelzést.

MRI-vizsgálatok azt mutatják, hogy az akupunktúra lekapcsolja az agy félelemközpontjait, szabályozva a túlstimulált amigdala működését.

STRESSZBŐL
TRAUMA

Image by Tetiana SHYSHKINA

A különbség a hétköznapi stressz és az érzelmi trauma között az, hogy mikor egy nyomasztó élmény a lefagyási válasz hatására tárolódik el, a stresszor (az inger, amely a választ először kiváltotta) beépül.

Még ha az eredeti inger már régen meg is szűnt, az emlék, vagy az emlék egyes aspektusai érzékeny ravasszá válhatnak a harc, menekülés vagy lefagyás újraaktiválására.

Maradjunk a tigristámadás példájánál.

Ha nincs lehetőséged a tigris ellen harcolni vagy elmenekülni, és a halál küszöbén állsz, és semmit sem tehetsz ellene, akkor az automatikus idegrendszered paraszimpatikus fele lép működésbe.


Ez a rendszer felelős a relaxációért, hogy kiegyensúlyozza a stresszreakciót. A közelgő (valós vagy vélt) halállal szemben ez a relaxáció egyenlő a lefagyási válasszal, ahogyan egy oposszum is halottnak tetteti magát.

De ez egyáltalán nem színjáték. Sem az oposszumnak, sem nekünk. Ez nem egy irányítható reakció, és semmi köze a gyávasághoz vagy a gyengeséghez.

A megdermedési reakció fiziológiai jelenség, hirtelen és drasztikus ellazulás, amely magában foglalja a szívritmus és a vérnyomás csökkenését, a hólyag és a belek izomösszehúzódásának elengedését, a szembogarak kitágulását és esetleg nyáladzást.
A véráramba hatalmas adag endorfin kerül, ami fokozza a pszichológiai sokkállapotot.

Mivel sarokba szorultál, és a tigris mindjárt rád veti magát, lekapcsolódsz a testedről. Zsibbadva és lebegve elszakadsz a valóságtól. És ez tökéletes, mert amikor a tigris széttép, nem is fogod érezni.

De ha a tigris meggondolja magát, és életben hagy, ennek a találkozásnak túlélési értéke lehet a jövőben, ezért az agyad rögzíti a tudást mindig életben tartó hosszú távú (ún. procedurális) memóriába.

A vadállatok egy ilyen epizód után rázkódnak és remegnek, testük befejezi a harc vagy menekülés fizikai mozdulatait, levezetve a lefagyási válasz energiáját. Ez azt üzeni az agyuknak, hogy vége, és a stressz valójában fokozott ellenálló képességgé alakul át.

 

Mi, racionális emberi lények nem tudjuk lerázni és levezetni a fagyási válaszunkat. Az egész epizód és annak energiája úgy tárolódik, mintha még mindig történne!

A TRAUMA-
KAPSZULA 

Amikor a lefagyási válasz beindul, a hosszú távú memória pillanatfelvételt készít. Tudat alatt bejutó ingerek széles skálája rögzül az ösztönös túlélési stratégia részeként.

 

Mivel sikerült túlélnünk, ezeket a jövőben olyan jelzésekként használjuk, melyek veszélyre figyelmeztetik az amigdalánkat.

A pillanatfelvétel tartalmazza minden egyes érzékszervi csatornán bejövő valamennyi információt. A tigris példájánál maradva, tartalmazhatja a bundájának és szemének különleges színét, a morgásának mély hangját, a dzsungelből érkező környezeti hangokat, az állat vagy egy közeli virág illatát, valamint a bőrödön érzett hőt és páratartalmat.


Ezeken kívül a belső tájképed is rögzítésre kerül. Ez magában foglalja az érzelmi állapotodat a zsigereidben és izmaidban lévő kapcsolódó érzésekkel együtt. Tartalmazni fogja azt is – és ez egy döntő fontosságú elem –, hogy milyen gondolatok és hiedelmek merültek fel benned abban a pillanatban, hogy értelmezni tudd a helyzetet. 

Ezek a belső és külső pillanatképek, amelyek az epizód energiáját kódolják, a hosszú távú memóriánkban rögzülnek, de egyfajta burok kerül rájuk – a lefagyási válasz zsibbasztó, leválasztó hatása határolja el őket.

Az EFT-ben Robert Scaer neurológus trauma-szakértő kifejezését használva ezt traumakapszulának nevezzük.

A túlélési értékkel bíró jelek tárolásán túl a traumakapszula másik védelmi funkciója az érthetetlenül félelmetes események biztonságos becsomagolása.

 
A burok olyan, mint egy védőgát a kapszula tartalma és a tudatunk között.

 

Így gyerekként továbbra is működőképesek tudunk maradni egy olyan családi helyzetben, amiből nincs menekvés, vagy felnőttként a mindennapi életünkben. Ebben az értelemben ez egy rendkívüli alkalmazkodási képesség – egy alapvető életkészség.
Ha a kapszula kellően vastag burokkal rendelkezik, előfordulhat, hogy tudatos szinten soha nem fogjuk teljesen átélni a trauma súlyosságát.

Sajnos a tudatalatti szinten – amit az agy ún. limbikus rendszere képvisel – az élményt úgy őrizzük meg, mintha az egy éppen zajló történés lenne.
Az energiája megrekedt a rendszerünkben, a testünkben és az idegpályáinkban. Igazából soha nem szűnünk meg átélni azt. 

frozen capsule.png
_edited.jpg

A Klinikai EFT-ben négy kritériumot használunk egy traumatikus esemény azonosítására.
Ezek azok a feltételek, amelyek általában kiváltják a lefagyási választ:

  • A fizikai túlélésünket, biztonságunkat vagy identitásunkat fenyegető veszélyt érzékelünk.

  • Megküzdési képességünk túlterhelődik, ami a tehetetlenség érzését kelti.

  • Elszigeteltnek és magányosnak érezzük magunkat.

  • Várakozásaink sérülnek - az élmény teljesen váratlan volta

A traumakapszula burka gyakran elvékonyodik. A környezetből érkező, a kapszula tartalmának megfelelő ingerek elkezdhetik kiváltani az amigdala reakcióját. 


Még ha tudatosan nem is regisztráljuk őket, bizonyos színek, szagok és hangok kiváltóként működhetnek, felidézve és aktiválva az eredeti érzelmi stresszt, még akkor is, ha az emlék nem is kerül a tudatunkba.

 

Újra harc vagy menekülés üzemmódba kapcsolják a rendszerünket, és hirtelen a szívünk hevesen ver, izzadunk...és szorongunk, és fogalmunk sincs, miért. 

A "gerjesztésnek" nevezett folyamat révén új környezeti elemek társulhatnak az emlékhez, még akkor is, ha azok nem kapcsolódnak az eredeti élményhez. Egy bizonyos trópusi virág illata, mint kiváltó ok, bármilyen virágillattá fokozódhat.


A gerjesztésnek eme hólabda-hatása miatt a világ egyre veszélyesebbnek tűnik, és ez okozhatja a PTSD néhány súlyosabb tünetét, valamint megágyazhat a pánikrohamoknak. Egyre több környezeti inger törheti át a traumakapszulát, ami hiperéberséghez és elkerüléshez vezet.

Egyértelmű, hogy egy tigris támadása, egy súlyos autóbaleset, háború, nemi erőszak, fizikai bántalmazás vagy természeti katasztrófa traumatikus eseménynek minősül.

A legtöbb embernek azonban több olyan gyermekkori élménye is volt, amely megfelelt ezeknek a kritériumoknak. Sok olyan gyermekkori esemény, amelyre alig emlékszünk, szintén lehetett traumatikus hatással.


A gyerekek különösen hajlamosak a lefagyási reakció megtapasztalására. Nincsenek erőforrásaik és megküzdési készségeik, identitásuk pedig még formálódik és könnyen veszélybe kerül. Mivel a tapasztalatnak is híján vannak, a rossz események váratlanabbul érik őket.

Így nem meglepő, hogy kutatások kimutatták, hogy egy meglepően "csekély" negatív élmény is elég lehet ahhoz, hogy egy gyereket traumatizáljon.

 

Ezért lehet, hogy olyan sokan vannak, akik alig emlékeznek a gyerekkorukra. Úgy tűnik, hogy a korai traumák okozta disszociáció általánossá válik és elfedi a többi emléket, még azokat is, amelyek semlegesek vagy boldogok.

A kora gyermekkori élményekből eredő traumának sokszor van egy további dimenziója a felnőttkorban szerzetthez képest.

Ha a forrása egy szülőnk vagy gondozónk, vagyis olyasvalaki, akitől a gyerekként elvárjuk, hogy törődjön velünk és gondoskodjon rólunk. Az elvárásoknak ez a megsértése az agyunk formálódásának idején nagyon mély érzelmi sérüléseket okoz.
 

Egy olyan megrázó felnőttkori élmény, mint a háború, szintén vezethet mély érzelmi tanuláshoz és az azt követő, a PTSD-re jellemző agyi szabályozási zavarhoz.
A megrázó harctéri emlékek mellett
a korai gyermekkori trauma is mélyen kódolódik az ideghálózatban. 

TRANSZGENERÁCIÓS ÉS ELŐZŐ ÉLETBELI TRAUMÁK

Mivel lelkünk része a Családléleknek, annak a leszármazási vonalnak, amelybe beleszülettünk, magunkban hordozzuk felmenőink összes tapasztalatát, küzdelmét, fájdalmát, hiedelmét és megküzdési mechanizmusát – bármilyen katasztrofálisak is voltak azok. Így aztán gyakran újraalkotjuk őket a saját életünkben, még akkor is, ha nem tudunk a létezésükről.

 

Ez a magunkban hordozás egy energetikai jelenség, ami fizikai és lelki szinten egyaránt megnyilvánul és megközelíthető: ha úgy tetszik, a genetika epigenetika is.

A sejtjeink mélyén, a DNS-ünk spiráljában bujkálnak a felmenőink által elszenvedett traumák lenyomatai és sajátjainkként őrizzük őket.

Munkám során azt tapasztaltam, hogy sok esetben saját előző életeinkből származó traumakapszulák is felbukkannak.

 

Ezek részei az energetikai és pszichofizikai rendszerünknek, így az ÉFT segítségével katartikus, mégis gyengéd módon kioldhatók.

Image by Aravind V

A kopogtatással kísért belső utazásokon olyan börtöncellákból kiszabadítjuk ki magunkat, amelyek létezéséről mit sem sejtettünk, s amelyeken a lakat végig belül volt.

Éppolyan leírhatatlan élmény egy ilyen ülés, mint egy családállítás: át kell élned, hogy el tudd képzelni.

Image by Adrian Swancar

A szülő vagy gondozó érzelmileg megnyugtató jelzéseinek egyszerű hiánya is traumatikus lehet.
A trauma tehát gyakran nem arról szól, ami történt, hanem arról, aminek történnie kellett volna, de nem történt meg.

A FEJLŐDŐ AGY
ÉS A TRAUMA

Az agyműködés fejlődési szakaszainak figyelembevétele mélyreható következményekkel jár a trauma megértése szempontjából.

Csecsemőkorban a delta-hullámok túlsúlya figyelhető meg, akárcsak a mélyalvás állapotaiban.
Ezt követően, 2-6 éves korunk között a théta a jellemző, amit szupertanulásos állapotnak is neveznek, mert akár egy szivacs, mindent magunkba szívunk – szűretlenül és közvetlenül a tudattalanunkba.
A théta a gyors szemmozgásos (REM) alvás állapota, amelyben a legélénkebb álmok történnek, és ez a domináns hullám a hipnózis, a transz, a meditáció, a kreatív tevékenységek, és a flow során is.

 
Amikor a théta és delta szakaszban lévő gyerekként traumatikus eseményeknek vagyunk kitéve, nincs meg a kognitív kapacitásunk ahhoz, hogy az élményt észérvekkel magyarázzuk vagy megbirkózzunk vele. Mivel az agyunk szupertanulási transzállapotban van, ezek az emléknyomok egy, a szavaknál mélyebb szinten rögzülnek.
Ez az érzelmi tanulás mélyen beágyazódik a korai életkorban kialakult idegi áramköreinkbe, majd a neuroplaszticitás révén megerősödik.

Az életünk első 18 hónapjában a limbikus rendszer az agyunk leggyorsabban fejlődő területe. Ez a rész irányítja a szociális kapcsolatokat is.
 
Edward Tronick híres Mozdulatlan Arc-kísérlete során 6 hónapos kor körüli kisbabák anyáit arra utasította, hogy arcuk maradjon rezzenéstelen ahelyett, hogy kommunikálnának csecsemőjükkel.
Azt találta, hogy nem kell ahhoz verés vagy bántalmazás, hogy egy kisgyermekre káros hatással legyen.

KESERVESEN MEGTANULT LECKÉK

Életünk legfontosabb időszaka, ami a hiedelmeink kialakulását és megfogalmazását illeti, az életünk első 6 éve.
Ezeknek a hiedelmeknek az alapanyagát elsősorban a származási családunktól és attól a környezettől kapjuk, ahol felnőttünk. Gyökereik nagyon gyakran a traumakapszuláinkban keresendők.

Képzeld el, hogy táncolni és énekelni akarsz az utcán, miközben édesanyád kezét fogod. Édesanyád észreveszi, hogy az egyik fellengzős és ítélkező ismerőse áll a sarkon. Anyukád, hogy ne úgy nézzen ki, mint akinek kezelhetetlen a gyereke, durván megragadja a kezed, és azt mondja: "Miért nem tudsz úgy viselkedni, mint egy jó kislány?".

 

Ez az üzenet egyenesen a tudatalattidba megy, ahol mindenféle korlátozó hiedelmeket programoz, például hogy nem viselkedhetsz fizikailag kifejezően, "jónak" kell lenned, rossz ember vagy, nem érdemled meg anyád (tehát senki más) szeretetét, vagy mindig azon kell aggódnod, hogy mások milyennek látnak téged.

Ezekben a korai, kritikus években szerzett tapasztalataink egész életre megformálják a világképünket és agyunkat, olyan neurológiai lencsét alkotva, amelyen keresztül minden későbbi tapasztalatot megélünk.

Elsősorban ezek határozzák meg azt, hogy kinek érezzük magunkat, hogy a világot biztonságos vagy ijesztő helynek tekintjük. Hogy hisszük-e vagy sem, hogy megérdemeljük a boldogságot, és hogy teljesüljenek az álmaink.

Az EFT segítségével könnyen csökkenthetjük azt a mélységes hatást, amelyet az ebből az időszakból származó, látszólag jelentéktelen események gyakoroltak ránk. Senki sem tudja meghatározni, hogy mi volt traumatikus valaki más számára.

Ha például a szüleid "helikopterszülők" voltak, vagyis állandóan föléd tornyosultak és a legcsekélyebb akadálynál is a segítségedre siettek, akkor az ilyen események azt a benyomást kelthették benned, hogy egyedül nem vagy képes túlélni. Esetleg úgy döntöttél, hogy romantikus partner nélkül nem tudsz boldogulni, vagy megdermedsz a gondolattól, hogy az üzleti életben akár a legkisebb kockázatot is vállald. 

Ha viszont a szüleid a spektrum másik végén helyezkedtek el (nem bántalmaztak, csak nem voltak túlságosan jelen), akkor lehet, hogy arra a következtetésre jutottál, hogy senki sem fogja kielégíteni az igényeidet egy romantikus kapcsolatban, vagy talán rendkívül kockázatos viselkedést tanúsítasz társas kapcsolataidban, hogy végre észrevegyenek.

A biztonságról, a védettségről, a kapcsolatokról és a kötődésről szóló leckéket, amelyeket a korai gyermekkor théta-delta szupertanulási transzában sajátítunk el, később szinte lehetetlen meg nem tanulttá tenni.

Image by Yuris Alhumaydy

A tapping (akupontokon való kopogtatás) segít az önmaguktól elszakadt embereknek abban, hogy biztonságban érezzék magukat a testükben, néha először.

Ez olyan alapot nyújt számukra, ahonnan elindulhat a gyógyulási folyamat, és elkezdhetik kibontani traumakapszuláikat.

AZ EFT GYENGÉD TECHNIKÁI

Amikor olyan megrázó eseményt élünk át, amelyet nem tudunk a hétköznapi tudatba beilleszteni, leválasztjuk magunkat róla. Ezt nevezzük disszociációnak. (Lásd feljebb a traumakapszuláról szóló részt.)


A disszociáció elkülöníti az epizódot, és lehetővé teszi, hogy továbbra is működőképesek maradjunk.


Ez különösen igaz, mikor gyerekként nem tudunk kiszabadulni a családunkból, és nincsenek meg a mentális erőforrásaink a traumatikus események feldolgozására.

Kicsiként úgy tudjuk magunkat megvédeni, hogy megtanuljuk a módját, hogy ne érezzük mindazt, amivel nem tudunk mit kezdeni: a fájdalmat, félelmet, szorongást, szomorúságot és haragot. Azonban nem nagyon lehet csak egy-egy érzelmet kiiktatni a palettából, magát az érzés-funkciót kell kikapcsolnunk – letompítanunk – amennyire tudjuk.
 

Mivel az érzések testi élmények is, gyerekként is ösztönösen tudjuk, hogy ennek legjobb módja az izmok megfeszítése és a lélegzet visszatartása vagy felületessé tétele. Ez, amennyire lehet, lezsibbaszt és érzéstelenít.
 

Ezt annyit gyakoroljuk, hogy mire felnövünk, sokunk számára a megfeszített izomtónus, a felületes légzés és ez a disszociatív állapot lesz az alapvető működési mód: nem vagyunk kapcsolatban sem az érzelmeinkkel, sem a testünkkel.

Az EFT egyedülálló a terápiás megközelítések között abban, hogy tudatosan és szisztematikusan használja a disszociációt a gyógyulási folyamatban, felismerve annak védelmi funkcióját.

Az EFT-ben három gyengéd technikánk is van olyan traumatikus események feldolgozására, amelyek a szokásos tudatállapotokban nem közelíthetők meg.
Ezek lehetővé teszik számodra, hogy miközben az akupontokon kopogtatsz, épp csak annyira határolódj el a feldolgozni kívánt élménytől, hogy biztonságban érezd magad.

Ez elég pszichológiai távolságot teremt számodra, hogy a gyógyulási folyamat megkezdődhessen.

 

A gyengéd technikák által keltett biztonságérzet gyorsan megmutatja, hogy lehetséges lecsökkenteni az eseményhez kapcsolódó érzelmi intenzitást.

Ezzel a saját tempódban közelítheted meg az epizódot, egyre kevésbé választva le magad róla, amíg képessé válsz arra, hogy közvetlenül az emléken kopogtass, immár „védőréteg” nélkül.

Randomizált, kontrollált kísérletek azt mutatják, hogy amellett, hogy az ÉFT sikeresen kezeli a traumatizált veteránok PTSD tüneteit, csökkenti a "szomatizáció" jelenségét, vagyis a zavarba ejtő testi panaszok sorát, amelyeknek nincs orvosilag megállapítható oka. A három gyengéd technika közül az egyik kifejezetten a testi tünetekre irányul.

MI TÖRTÉNIK
EGY EFT-ÜLÉSEN?

Egy klinikai EFT-ülésen egy olyan folyamaton megyünk keresztül, ami az agyadnak lehetővé teszi, hogy akár a régen megszilárdult hiedelmeket és traumatikus élményeket is átdolgozza.

Leggyakrabban a tünetet vagy a jelenlévő problémát és az annak hátterében álló érzelmi tanulságokat aktiváljuk, élénken felidézve azokat.
Ezzel egyidejűleg egy ennek ellentmondó, nyugtató hatású élményt vezetünk be az akupontokon történő kopogtatás és szemmozgások formájában.

A biztonság fiziológiai jelzése általában felülkerekedik a veszély pszichológiai jelenségén.

A limbikus rendszer – az érzelmi agy – deaktiválódik, a PTSD-hez kapcsolódó gének kifejeződése és a kortizolszint csökken, miközben a traumatikus eseményt folyamatosan az emlékezetünkben tartjuk.

 

A felzaklató jelenet eme újraélése fiziológiai stressz nélkül az a szembeállítás, amelyre szükséged van ahhoz, hogy az előhívott élmény újból rögzüljön, immár az érzelmi intenzitás és testi stressztünetek társítása nélkül.

Az élmény érzelmi és energetikai töltését az emlék érzékszervi elemei őrzik, ahogy a traumakapszulában elraktározódtak.

A célunk az, hogy a traumatikus/stresszes történés minden ilyen részletéből és megnyilvánulásából kioltsuk ezt a töltést.

Az akupontok többszöri kopogtatása során a stresszes vagy traumatikus múltbeli élmény megrekedt energiája kioldódik a test energiarendszeréből, és a régi világképet egy új világkép írja felül. 
E folyamat során a tudattalan emlékek és tanulságok belépnek a tudatos emlékezetbe, és integrálódnak a kialakult megküzdési stratégiákat támogató idegpályákkal.


Megvizsgáljuk és értékeljük korábbi alkalmazkodást segítő szerepüket, és megszüntetjük automatizált, fel nem ismert befolyásukat a jelenlegi érzékelésre, gondolkodásmódra és viselkedésre.
Így oldódnak fel a feldolgozatlan, tudattalan érzelmi emlékek és tanulságok az EFT tapping segítségével, és ezért nevezik Érzelmi Felszabadulás Technikáknak.

Az emlékek nem abban az értelemben "oltódnak ki", hogy kitörlődnek. Amit kioltunk, az az emlékhez kapcsolódó érzelmi stressz. Ezt napokkal, hetekkel vagy hónapokkal az esemény után is tesztelheted, ha visszaemlékszel az eseményre. Az emlék általában még mindig ép, de a korábbi érzelmi töltés már nem lesz jelen.

 

Ez valószínűleg szemléletmódbeli változásokhoz, új felismerésekhez, megközelítésekhez és érzelmi élményekhez vezet.

Azt várnád, hogy az emlék vagy a kiváltó ok felidézése fájdalmas és felkavaró lesz, de a várt érzelmi reakció nem következik be, mert a kopogtatás átmenetileg kikapcsolja az érzelmi agyadat.

"Kikopogtathatjuk" magunkból traumáinkat, félelmeinket, egyik korlátozó hiedelmünket a másik után, boldogabb és kiegyensúlyozottabb életet élve.

Image by ANIRUDH

MIT MOND A TUDOMÁNY?

A klinikai EFT-ben egyaránt jelen van a testi átélés és egy, szemmozgásokat, kopogtatást, dúdolást és számolást tartalmazó protokoll, miközben a jelen pillanatra figyelünk.
Ez a testre összpontosító megközelítés emlékeztet arra, hogy itt és most biztonságban vagy.

A fizikai biztonság közvetlen megtapasztalása hatékonyan ellenkondicionálja a régi stresszválaszt. 
 

A kezelés előtt és után készült MRI-felvételek azt mutatják, hogy az agy limbikus rendszerében megszakad a stresszes emlék és a küzdj vagy menekülj-reakció közötti kapcsolat.
Ha ez a társítás egyszer megtörik, akkor általában végleg megszakad.

Ezért van az, hogy a hosszú távú tanulmányok, amelyek a résztvevőket még jóval az EFT-terápiás ülések befejezése után is követik, azt találják, hogy a gyógyulásuk végleges.

Tanulmányok kimutatták, hogy a PTSD-ben szenvedő veteránok több mint 80%-a tartósan rehabilitálódott maximum tíz ÉFT ülés után.

Egy kutatás során, amely azt vizsgálta, hogy mi történik az egyhetes EFT-workshopon részt vevő emberek testében, fiziológiai markerek átfogó paneljét, valamint olyan pszichológiai állapotokat mértek, mint a szorongás, a depresszió és a PTSD.
Az egészség fiziológiai markereinek változásai rendkívüliek voltak. A kortizol – a fő stresszhormon – 49%-kal csökkent. A nyálban az immunglobulin A 61%-kal emelkedett. A nyugalmi pulzusszám 8%-kal csökkent, míg a vérnyomás 6%-kal mérséklődött.

A vérnyomás, a kortizol és a pulzusszám adatai azt mutatták, hogy a résztvevők a hét végén jelentősen kevésbé voltak stresszesek, mint a hét elején.

A résztvevők fájdalomérzete 66%-kal csökkent, míg a boldogság 13%-kal nőtt. Amikor néhány hónappal később a pszichológiai tünetek nyomon követésére került sor, a legtöbb javulás megmaradt.

A kutatások azt mutatják, hogy az olyan testközpontú megközelítések, mint az EFT képesek a legtöbb érzelmi stresszel, szorongással, traumával kapcsolatos, állapotot néhány ülés alatt enyhíteni.

A kezelési időkeretek a fóbiák esetében egy alkalomtól a nehéz diagnózisok, például a PTSD esetében tíz alkalomig terjednek.

Image by frank mckenna

További kérdéseid vannak?

Kérj díjmentes konzultációt!

Ennek a harminc perces találkozónak a keretében beszélhetünk arról, min szeretnél dolgozni.

Felteheted a kérdéseidet és felmérhetjük, megfelelő partnerek lennénk-e egymás számára ebben a coaching-mentoring jellegű kapcsolatban.

KAPCSOLAT

Lőrincz Ágnes
creature@ricreature.eu  |  Tel: +39 351 891 2539

Köszönöm az üzeneted!

bottom of page