Manapság a csapból is az önismeret és a kommunikáció szavak folynak. Arról azonban keveset hallani, hogy mi köztük az összefüggés, és hogy miért kéne mindkettőre ugyanolyan hangsúlyt fektetni.
Tűnődtél már azon, hogy hol kapcsolódik össze ez a két fogalom? Mi közük lehet egymáshoz, hiszen látszólag két, egymástól távol álló dologról van szó. Leginkább talán azért hihetjük ezt, mert az irányukat teljesen ellentétesnek véljük. Azt gondolnánk, az önismeret befelé fordul, míg a kommunikáció kifelé.
Nos, ez vitathatatlanul igaz, de csak részben.
Talán az önismeret fogalma sem ugyanazt jelenti mindenki számára. Sokan úgy vélik, hogy ismerni magunkat abból áll, hogy tudom, hogy a kedvenc ételem a kelkáposztafőzelék, allergiás vagyok a parlagfűre, jó vagyok matekból, szeretem az akciófilmeket, és imádok kirakózni. Persze, jó, ha tudjuk mindezt magunkról, de ha megfigyeljük, ezek tapasztalatok és preferenciák. A személyes megéléseink, amelyekkel azonosítjuk magunkat.
Az önismeret ennél egy kicsit több és kicsit összetettebb is. Számomra leginkább egy folyamat, mely egy hagyma számos – vagy inkább végtelen sok – rétegének feltárását jelenti, melyek között függőlegesen is van kapcsolódás. A fent példaként említett jellemzők a hagyma talán legfelsőbb rétegében vannak, és szinte semmit sem árulnak el arról, akik valójában vagyunk.
Tisztában lenni a viselkedésünkkel, ahogy cselekszünk és megnyilvánulunk a világban, mintha kívülről látnánk, az szintén egy réteg. Ide tartozik az is, ahogyan másokkal kapcsolódunk és beszélünk, ahogy a konfliktusainkat kezeljük, vagy éppen generáljuk. Sokszor azt sem tudjuk, mit miért mondunk vagy teszünk, miért reagálunk úgy, ahogy, amit aztán gyakran megbánunk.
A kulcsszó a reagálunk. Mint egy kémiai reakció, ami magától végbemegy.
Ez azért lehetséges, mert nem vagyunk tisztában azokkal a hagymarétegekkel, amelyek közvetlen összeköttetésben állnak a viselkedés rétegével, és mondhatni dróton rángatják azt, mint egy marionettbábut. Úgy is szokták mondani, nyomogatják a gombjainkat. Ez azért szerencsétlen megközelítés, mert áthárítja a felelősséget a másik emberre, holott a gombjainkért és a saját reakcióinkért senki más nem felel, csak mi magunk. De ez egy másik bejegyzés témája lesz.
Itt kapcsolódik tehát kommunikáció és önismeret.
Az önismeretünk mélysége hatással van a kommunikációnk minőségére.
Ahhoz, hogy ahelyett, hogy automata módon, tudattalanul reagálnánk másokra és az élethelyzetekre, amelyekbe belekerülünk, tudatosan válaszolni tudjunk rájuk a lehető legoptimálisabb módon, az szükséges, hogy tudjuk, mi található az egyes hagymarétegekben, s ezek milyen hatással vannak egymásra. Ha tisztában vagyunk egyrészt a viselkedésünkkel, másrészt a bennünk zajló folyamatokkal – a tudattalanunkban megbúvó kisebb-nagyobb gombokkal –, akkor tudunk tudatosan, sokkal gördülékenyebben kommunikálni és fájdalommentesebben kapcsolódni másokhoz, hiszen uralhatjuk a folyamatainkat, és megválaszthatjuk, hogyan válaszolunk.
A kommunikáció tehát, amiről azt gondolhatjuk, hogy egy kifelé irányuló folyamat, valójában egy másik szinten befelé is megnyit egy teret, amely lehetőséget ad önmagunk mélyebb megismerésére. Az Együttérző (erőszakmentes) Kommunikáció lényege, hogy egyrészt maga a kapcsolódás a célja, másrészt, hogy ezt úgy érjük el, hogy arra figyelünk, és arról beszélünk, mi zajlik bennünk és a másik félben.
Fókuszunkban az érzéseink és az erőforrásként szolgáló értékek (szükségletek) vannak, amelyeket abban a pillanatban meg akarunk teremteni – s amelyek ebben a szemléletben egyet jelentenek a bennünk és a másikban áramló élettel.
Minden egyes ilyen típusú kapcsolódás, amellett, hogy egy sokkal magasabb minőségű, pozitívabb energiaáramlást generál a felek között, arra is lehetőséget ad, hogy mélyebben megismerjük önmagunkat és a másik embert.